Az elmúlt hétvégén tangó táborban voltam és az egyik táncórán hangzottak el a következő gondolatok:

„…ennél a figuránál a vezető egy rövid időre átengedi a követőnek a vezetést, de persze a vezető határozza meg ennek az időtartamát: a kezdetét és a végét is. Van azonban egy magasabb rendű dolog annál, hogy a vezető vezet, a követő pedig követ. Ez pedig a következő: A zene vezet, a táncos követ. A táncban a vezetőt tehát egy magasabb rendű dolog kell, hogy vezérelje, ez pedig a zene.”

Arra gondoltam, hogy így van ez a párkapcsolatban is. Véleményem szerint egy egészséges párkapcsolatban a férfi vezet, a nő követ. Ez máris egy olyan dolog, amit manapság tisztáznunk kell egymás között, hiszen a közvélemény nem így vélekedik. Hellinger, a családállítás atyja ezt mondja: „A férfi vezet és szolgál, a nő követ.” A kulcs, azt hiszem, a szolgálat. A hatalomhoz, ami a vezetéssel jár, bizony feladat is tartozik. Szolgálni egy magasabb célt, azt, amiben mi ketten megállapodtunk. A férfi feladata tehát a vezetés ennek szellemében. Követnie kell a „zenét”, amelyet közösen választottunk, amikor igent mondtunk egymásnak.

Az idő, a „tánc” legnagyobb részében a férfi vezet. Amikor figyeltem a párokat tánc közben, azt láttam, hogy a tanult lépéseket másképp alkalmazzák jól a tapasztalt férfiak. Vannak, akik abban lelik az örömüket, ha a nő boldog: táncoltatja, engedi kibontakozni, gyönyörűvé teszi – miközben mindvégig nála van az irányítás. Van, aki a párjával tökéletes összhangban, szinte mindvégig azonos lépéseket táncol, és a nő boldog, mert egyenrangú részese az alkotásnak – miközben végig a férfi vezet. Vannak férfiak, akik szeretik megmutatni, hogy mire képesek, miközben a partnerük lehet kreatív a rendszer részeként – és végig a férfié a vezető szerep. Mindegyik esetben hosszú évek folyamata, amíg megtanulják a megfelelő finom mozdulatokat, amelyekkel a célnak megfelelően tudnak vezetni.

Ugyanilyen fontos persze, hogy a nő tanuljon meg követni. Ez nagyon sokszor nem egyszerű, mert mi nők nem erre vagyunk szocializálva. A társadalom nem ezt várja el tőlünk, mi mégis a lelkünk mélyén olyan férfira vágyunk, akinek a karjában biztonságban lehetünk. És nem csak a táncban. Ha pedig néha van egy kis hely, amit a mi döntésünknek kell kitölteni, akkor az nem teher, hanem a kibontakozás lehetősége számunkra.

A tangót a legjobb táncosok is életük végéig tanulják. A párkapcsolatban is ugyanilyen fontos, hogy folyamatosan tanuljuk egymást, reagáljunk a másikra, figyeljünk rá. Figyeljünk a változásokra és alkalmazkodjunk hozzá, fejezzük ki az igényünket és éljünk a lehetőségekkel – a kapcsolatunk pedig nem fog ellaposodni, hanem minden nap új, izgalmas élmény lesz számunkra.

Kata

Loading