Március van. Már elkezdődtek a kerti munkák, többé-kevésbé a tervek szerint. A jó gazda körülnézett a kertben és felmérte, mi a feladat. Trágyázni kell a veteményest, metszeni a gyümölcsfákat, megjavítani az öntözőrendszert, ellenőrizni a vetőmagkészletet. A tavaszi hagymásokkal és a korán virágzó bokrokkal nem kell foglalkozni, annak nem most van itt az ideje.
Az év során mindig vannak a kertben olyan részletek, amivel éppen dolgozni kell, csakúgy, mint egy párkapcsolatban. Ahogy a kertnek, a kapcsolatunknak is különböző területei vannak, és nem biztos, hogy ezek egyformán jól működnek minden időben. Előző írásomban a párkapcsolat évszakairól volt szó, és azt ígértem, hogy a következőkben arról írok, mi a teendő, ha őszi a hangulat a házasságunkban. Amikor a félelem, a bizonytalanság, az aggódás a főszereplő, amikor nem tudunk szembenézni a problémákkal, amikor leginkább a másikat hibáztatjuk a gondok miatt. Külső hatások, élethelyzetek, a változó egyéni igények mind hatással lehetnek a párkapcsolat működésére. Az őszi, súlyos hangulatot ellensúlyozzuk a tavasz lendületével, és a jó gazda szemével nézzünk rá a házasságunkra!
Melyek azok a területek, amiket érdemes megvizsgálni, és mit tehetünk, ha ezek nem működnek egészen jól?
Kapcsolatunk egyik fokmérője, hogy vannak-e közös céljaink, és hogy hogyan tudjuk az egyéni céljainkkal összhangba hozni ezeket. Egészen nagy horderejű dolgok is történhetnek, ha itt nincs összhang és őszinteség saját magunkkal és a társunkkal szemben. Gondoljunk csak bele: egy házaspár egyik legfontosabb közös célja az utódok nemzése és felnevelése. Ez általában a vágy szintjén is megjelenik a kapcsolatban, nem csak teljesítendő feladatként. Manapság nagyon gyakori, hogy a férfinak és a nőnek egyaránt fontos egyéni célja a saját karrierje, és ebbe nehezen fér bele egy ilyen hosszú és nagy odaadást kívánó projekt, mint a gyermeknevelés. Meggyőződésem, hogy a meddőség egyik oka lehet az, hogy a fejünkben és a szívünkben ezek a célok nem a megfelelő helyen vannak. Természetesen egy házaspárnak sok más közös célja is lehet akár a munka, a szabadidő vagy a testi-lelki-szellemi fejlődés területén. Hangoljuk össze ezeket a célokat, szakítsunk időt arra, hogy közösen vehessünk részt a megvalósításban!
Fontos eszköz ehhez a megfelelő kommunikáció. Évek szenvedését meg lehet előzni egy jókor feltett jó kérdéssel, ami őszinte érdeklődést mutat a társunk iránt. Gottman megfigyelése szerint háromféle reakciómód létezik, amelyek erősen befolyásolják a kapcsolati klímát. A „tőle” módra a lerázás, figyelmen kívül hagyás a jellemző. Gyorsan alá tudja ásni a kapcsolatot. Az „ellene” módban ugyan van szándék a kapcsolódásra, de az negatív. Lassan, de biztosan dolgozik a kapcsolat rombolásán. A „felé” mód az egyetlen pozitív a háromból: a társunk felé azt kommunikáljuk szavakkal és nonverbális jelekkel egyaránt, hogy fontos a számunkra, arra törekszünk, hogy összhangban legyünk vele. A kommunikációnk során vizsgáljuk meg, mennyire őszinte ez a törekvés bennünk! Kezdő szint: a szeretetemet a saját szeretetnyelvemen közvetítem a társam felé. Ilyenkor ugyan fennáll a veszély, hogy a másik nem teljesen vevő az információközlésre, amennyiben nem azonos a szeretetnyelvünk, de legalább a szándékunk jó. Haladó szint: figyeljük meg, mi az, amitől a párunk szeretve érzi magát! Elismerés? Érintés? Ajándékok? Gondoskodás? Minőségi idő? Ha a kommunikációnkat ezzel fűszerezzük, a másik „szeretettankja” mindig fel lesz töltve és könnyebben célba ér a mondanivalónk is, mert a társunk úgy érzi: fontos a számunkra. Régen lezárt ajtók is megnyílhatnak, ha odafigyeléssel és kitartással állunk bele ebbe a feladatba.
Természetesen nincs házasság konfliktusok nélkül. Ami nem mindegy, az a konfliktuskezelés módja! Szerencsés dolog, ha sok területen jól illeszkedünk egymáshoz, vagy kiegészítjük egymást. Lehetnek azonban ütközések is a szokások, értékrend, ízlés, személyiség tekintetében. Ezt a legsikeresebben úgy tudjuk kezelni, ha a bensőnk legmélyén elfogadjuk a társunkat olyannak, amilyen. Éreztessük vele azt, hogy ha a cselekedeteivel, megnyilvánulásaival nem is mindig értünk egyet, őt magát akkor is szeretjük.
Hogy mindezt gyakorolhassuk, szakítsunk rá időt! A szabadidő eltöltésében legyen hely a közösen végzett tevékenységeknek is! Segítségül álljon itt egy ideális időbeosztás, melyben minőségi időt töltünk a párunkkal:
-napi fél óra,
-heti egy este,
-havi egy nap,
-negyedévente egy hétvége,
-évente egy hét.
Szerintem ez egyáltalán nem teljesíthetetlen, hiszen azzal az emberrel töltjük el ezt az időt, aki a legfontosabb számunkra! Ha úgy érezzük, hogy a kapcsolatunkban őszi az időjárás, akkor talán a legsemlegesebb dolog lehet ezzel kezdeni a kapcsolat javítását. Beszéljük meg közösen, mivel töltsük el azt a napi fél órát, aztán fokozatosan a többit. Kialakul egy biztonságos tér, amelyben számíthatunk egymás idejére. Igyekezzünk úgy eltölteni, hogy mindketten jól érezzük magunkat benne!
Persze van még néhány praktikus dolog, amiben lehet fejlődni, de erről majd legközelebb…
Megyeri Kata