Azt gondolhatnánk, hogy a masszázsterápia egy modern irányzat, amelyet a természetes gyógymódok gyakorlói szorgalmaznak. Itt azonban egy sokkal régebbi dologról beszélünk. A masszázsterápia a gyógyítási módszerek hagyományos holisztikus rendszerének része, amely körülbelül 3000 évvel ezelőtt már része volt az emberek életének.
A masszázsterápia és az ősi módszerek eredete
A masszázsterápia története kb. Kr.e 3000-ig nyúlik vissza Indiába, ahol a természetes gyógyítás szent rendszerének tekintették. A hinduk által az ayurvedikus gyógyászatban használt masszázsterápia generációkon át öröklődő gyakorlat volt a fájdalom enyhítésére, valamint a betegségek megelőzésére és gyógyítására.
Az Ayurveda hívei úgy vélik, hogy a betegségeket az okozza, amikor az emberek nincsenek összhangban a környezettel. A masszázsról úgy tartják, hogy helyreállítja a test természetes és fizikai egyensúlyát, hogy az természetes módon gyógyulhasson.
Ahogy a kultúra és a történelem fejlődött, a masszázs gyógyító módszerei Kínába és Délkelet-Ázsiába érkeztek Kr.e. 2700 körül. A kínai masszázsmódszerek a hagyományos kínai orvoslás, a harcművészetek, valamint a buddhisták és taoisták spirituális jógaképzésének készségeinek és gyakorlatainak kombinációjaként alakultak ki.
Módszereik nagyon hasonlóak voltak az indiaiakéhoz, azon a meggyőződésen alapulva, hogy a betegségeket a különböző utak egyensúlyhiánya vagy energiahiánya okozza. Az ókori kínaiak kidolgozták A Sárga Császár belső könyvei című könyvsorozatot, amelyet ma a masszázsterápia alternatív gyógyászatának (akupunktúra, akupresszúra és gyógynövényes gyógymódok) alappilléreként tartanak számon.
Kr.e. 2500-ra a masszázsterápia eljutott Egyiptomba , ahol sírfestményeken ábrázolták. Az egyiptomiak hozzáadták saját testkezelési technikáikat. Nekik tulajdonítják a reflexológia fejlesztését, amely magában foglalja a láb és a kéz meghatározott pontjaira vagy zónáira gyakorolt nyomást a gyógyulás érdekében.
Később a Kínában buddhizmust tanuló szerzetesek Kr.e. 1000-ben hozták be a masszázsterápiát Japánba és saját csavarjukat alkalmazták rajta, amit Shiatsu-nak neveztek el. Ezt a technikát arra tervezték, hogy szabályozza és erősítse a szerveket az energiaszintek újraegyensúlyozásával a nyomáspontok stimulálása révén, abban a reményben, hogy természetes ellenállást hoz létre a betegségekkel szemben.
Masszázsterápia az ókori Görögországban és a Római Birodalomban
Görögországban Kr.e. 800 és 700 között a sportolók masszázst alkalmaztak testük kondicionálására a versenyek előtt, és az orvosok gyakran alkalmaztak gyógynövényeket és olajokat masszázzsal kombinálva különböző egészségügyi állapotok kezelésére.
Hippokratész, az „orvoslás atyja” a testi sérüléseket a Kr.e. 5. században súrlódással, masszázstechnikával kezelte , és elsőként írta elő a masszázs, a megfelelő étrend, a testmozgás, a friss levegő és a zene kombinációját, hogy helyreállítsa az egyensúlyhiányt.
Galenus római orvos masszázsterápiát alkalmazott a császárokon, megismételve Hippokratész elképzeléseit a sérülések és betegségek kezeléséről. A gazdag rómaiak otthonukban masszíroztattak, de a nagyközönség a római fürdőkbe sereglett „spa” kezelésekre és teljes testmasszázsra, hogy serkentse a keringést és lazítsa az ízületeiket.
Hazánkban Mátyás király udvarában ún. dögönyözők végeztek a masszázshoz hasonló módszeres gyakorlatokat. Később a török megszállás idején terjedt el a fürdő kultúra, s vele a masszírozás gyakorlata is. Később fürdőmesterek tevékenykedtek, majd a német-osztrák behatásra nálunk is tudományosan terjedt e kezelési metódus.
A masszázsterápia népszerűsége Nyugaton a 17. századig hanyatlott , amikor a farmakológia és az orvostechnika új felfedezései megváltoztatták a modern orvoslást. Sok orvos láthatta a masszázs egészségügyi előnyeit.
Egy svéd orvos kihozta a masszázsterápiát a nyugdíjból
Az 1800-as évek elején Per Henrik Ling svéd orvos/tornász/tanár megalkotott egy módszert, amely Svéd Mozgáskúra néven vált ismertté a krónikus fájdalmak enyhítésére. Ez volt az előfutára a mai svédmasszázsnak – egy olyan stílusnak, amely simogatást, nyomást, szorítást és ütést foglal magában.
A 19.századi holland Johan George Metzger nevéhez fűződik a ma használt technikák beépítése.
1867-ben adott ki könyvet a masszázsról, melyben felvetette, hogy a masszázsnak a mechanikus hatásokon kívül reflexiós hatásai lehetnek.
Hoffa, Németországban Ling módszerét tovább fejlesztette, tapasztalatai alapján leírta, a masszázs helyi és távolhatásait. Ő vezette be a masszázs melletti ízületi mobilizációt. 1893-ban megírt „Masszázs kézikönyve” című munkájában összefoglalta a legújabb technikákat, benne az öt alapfogást, mely ma is meghatározó tanulmányainkban: simítás, gyúrás, dörzsölés, ütögetés, rezegtetés.
Az 1850-es évekre Amerikában az „orvosi tornászok” a Ling által kifejlesztett mozgást és manipulációt alkalmazták. Átfogó képzésük kiterjedt az anatómiára, fiziológiára, higiéniára, patológiára és mozgásérzékelésre, amelyeket kórházakban és klinikákon gyakoroltak.
A masszőrök iránti kereslet az 1900-as évek elején megnőtt. Az 1930-as évekre a svédmasszázs kifejlődött, és a fizioterapeuták, akik ezt a rendszeres gyógyászatban alkalmazták, segítettek abban, hogy a masszázsterápia legitim és tiszteletreméltó gyógyszerformává váljon.
1970-es évek után a masszázsterápia átalakult, mivel az emberek az egészségesebb életmódot választották, és a holisztikusabb megközelítéseket részesítették előnyben az egészségügyi ellátásban, a fájdalomcsillapításban, valamint az egészséges test helyreállításában és fenntartásában. Manapság sokan felismerik, hogy a masszázs az egyik legjobb prevenciós eszköz testünk karbantartására.
A masszázs gyakorlata mind differenciáltabbá vált. A tudomány fejlődése mellett, ez a terápia is egyre változik, megtartva alapjait. Megállapíthatjuk, hogy a masszázs eljárásokat két külön álló vonal fémjelzi, az Ázsiai és az Európai stílus, melynek vannak találkozási pontjai, de „dogmatikus filozófiájuk” más és más.
Megyeri Olga
https://www.facebook.com/groups/471775104544627/
https://flowers-eletmod-tanacsadas.hu/masszazs/
#ceglédbercel #masszázs