Már több mint egy hete volt anyák napja, de úgy éreztem, hogy Elizabeth Gilbert szavait át kell adnom nektek. Mindig és örökké aktuális. A szerző neve ismerősen csenghet, de ha három szót említek, akkor biztosan beugrik majd: Ízek, imák, szerelmek. Tehát most az ő gondolatait tolmácsolom, ami felér egy lelki tanácsadással is: akár anya vagy, akár gyermeke az anyukádnak.
Nemrég egy konferencián voltam, ahol megkérdezték: “Hányan félnek attól, hogy olyanok lesznek mint az anyjuk?” Szinte mindenki felállt a teremben.
Belesajdult a szívem.
A szívem nemcsak a jelenlévőkért fájt – akik egyébként mind szép, kreatív és csodás emberek-, hanem az édesanyjukért is, akiket állandóan a hibáik miatt ítélnek el.
Istenem, mert mindig mindent az anyákra kell fogni, igaz? Hány évet, mennyi energiát és pénzt költöttünk már el társadalmilag, azt taglalva, hogyan buktunk el saját édesanyánk miatt?
Amit kérni szeretnék: Lehetne ma kicsit szünetet tartani – csak egy napra – és több könyörületet mutatni az anyák felé?
Mert anyának lenni lehetetlen. Nem csak egyszerűen nehéz. Szó szerint LEHETETLEN!
Amit mi, társadalmi szinten, az anyáktól elvárunk, az egyáltalán nem emberi.
Az anyáktól azt várják el, hogy egyszerre legyenek Szűzanya, Teréz anya, Szupernő és Gaia, a Földanya. Ez egy kegyetlen mércéje a tökéletességnek. Kegyetlen!
Isten ments azoknak az anyáknak, akik valaha csalódást okoznak.
Isten ments azoknak az anyáknak, akik kimerültek és túlterheltek.
Isten ments azoknak az anyáknak, akik nem értik meg a gyereküket.
Isten ments azoknak az anyáknak, akiknek nincs érzékük a gyerekneveléshez.
Isten irgalmazzon neki, ha kívánságai és vágyai vannak.
Isten irgalmazzon neki, ha valaha rémült, reménytelen, unatkozó, zavarodott, dühös volt, esetleg öngyilkos gondolatai támadtak.
Isten irgalmazzon neki, ha csalódni mert az életben.
Isten irgalmazzon neki, ha függősége vagy mentális betegsége van.
Isten irgalmazzon neki, ha valaha lelkileg összetört.
Isten irgalmazzon neki, ha nem tudja kontrollálni a dühét.
Isten irgalmazzon neki, ha valaha bármit is elcseszett, mert örökké rajta marad a ROSSZ ANYA bélyeg. És soha nem bocsátunk meg neki ezért.
Szóval most kérdezem én: Lehetne ma szünetet tartani és ítélkezés helyett egy kis együttérzést tanúsítani az anyák felé?
Ez nem azt jelenti, hogy bármi, ami az anyukád kezei között veled történt az rendben van.
Ez nem azt jelenti, hogy a fájdalmad nem valós… csak annyit jelent, hogy talán az ő fájdalma is valós volt.
És ha te magad is anya vagy és állandóan magad felett ítélkezel a bukásaid miatt… abbahagynád kérlek legalább egy napra?
Csak egy napra, el tudnád engedni azt a kést, amit a saját torkodhoz tartasz? Kegyelem. Csak egy napra. Engedjük, hogy ránk találjon a könyörület, az együttérzés.
Kegyelem neked.
Kegyelem mindenkinek.
Kegyelem az anyáknak.
