Tágra nyílt szemekkel ébredtem és kimenekültem az ágyamból. 

A pálmafák hangos, barátságtalan zörgése a szélben egyáltalán nem nyugtatott meg. Kerestem a természet azon hangját, ami csillapítaná szívem ideges kalimpálását, de ez nem az volt. A hajnali halászatról beérkező bárkák püfögése tovább nehezítette a dolgomat, de serényen figyeltem. A szemem képtelen voltam behunyni, holott a hatalmasra nőtt növények és a hajnalhasadás előtti sötétség eltakarták, amit láthattam volna. 

Koccanó kolompokra és ütemes kiáltásokra kaptam fel a fejem. Próbáltam nem észrevenni. A mindeközben fülembe kúszó bugyborékolás, a hullámok vergődése a kikötő csapdájában, már használhatóbb figyelem elterelésnek bizonyult. 

A pálmafák nyers reszelésére a válasz is megérkezett jobbról. Az olajfák lombjának csendes csilingelése lágyan bújt bele a lelkembe, a több, tíz méternél is magasabb örökzöldek susogása pedig háttér kórusként simult a kellemes hangok közé. Álmatlanságom nem múlt, de a szívem dübörgése talán csillapodott.

A nyugalom szigetétől távol áll, főleg így főszezonban, de azért hajnali 4-kor ez is szép teljesítmény, Korfu!

 

Edina

 260 total views,  1 views today