Ha magasra csapnak a hullámok, állj fel egy szörfdeszkára és lovagold meg!
A hullám, ami maga alá gyűr
“39.8… Ne, az nagyon magas! Pár nap múlva műtét, így biztosan nem fogják megműteni, ez nem lehet igaz…” Érzem, ahogy a tehetetlen és félelemmel teli kétségbeesésem emeli a szívveréseim számát. Próbálok megnyugodni, de azért benyomom a pulzusmérőt az okos karkötőn. 104. Nem engedhetem meg magamnak. A fiamnak, lányomnak, családomnak, munkahelyemnek, főnökömnek, a szomszédom macskájának szüksége van rám! Ismerős érzés, igaz? Küzdünk az elemek ellen, néha az ellen is, amin egyszerűen nem tudunk változtatni. Mindenkinek meg akarunk felelni és közben elfelejtjük, hogy ez lehetetlen küldetés. Őrlődünk a feladatok terhe alatt, utol akarjuk érni magunkat. De még ezt meg kellene csinálni. És azt is megígértem, hogy… Kapálózunk, mint akit éppen a hullámok akarnak maguk alá temetni. A hasonlat nem is áll messze a valóságos érzéstől: az egy-egy hullámként ránk csapódó, saját magunkkal szemben támasztott néha irreális elvárások hatalmas pofonként hatnak.
A miért
Megszédülünk. A lelkünk tiltakozik. A testünk tiltakozik és fizikai tünetekkel figyelmeztet. Nyugtalanság, halálfélelem. De mi nem foglalkozunk vele, élünk tovább ugyanúgy, ahogy eddig. De vajon miért tesszük ezt?
Több lehetséges válasz is van, de ebből a háromból is mindenki kiválaszthatja a saját életére ráhúzható irányelvet:
- Nem merek/akarok segítséget kérni. Hiszen egész életében azt hallottam anyától, apától, Mari nénitől, hogy nekem se volt segítségem, csináltam, ahogy tudtam, mégis itt vagyok. Igen, itt, de milyen állapotban? Megérte?
- A …. (és itt behelyettesíthető bárki) szüksége van rám. Így van. Szüksége van rád. Egészségesen, ép elmeállapotban. És hidd el, nem 0-24-ben.
- Nem tudok nemet mondani. Kellemetlen. Neked jobb lesz attól, ha mindig igent mondasz? Tényleg jobban érzed magad? A magyar nyelv csodálatosan választékos, lehet szépen és udvariasan nemet mondani.
Miért hallod azt ritkábban a környezetedben lévőktől, hogy igenis kérj segítséget, igenis rakd le a terheidet időről időre egy kicsit és kapcsolj ki? A médiából ömlik az önsegítő, önszerető, önmegvalósító csodamondatok sora, csak kezdeni nem tudsz vele semmit. Igen, jól hangzik, hogy szeresd önmagad, fejleszd az érzelmi intelligenciádat, jógázz, meditálj, merengj napi x időt. Néha még azt is leírják, hogyan kezdj hozzá, arcod elé tolnak rengeteg lehetőséget, de mégsem mozdulsz a langyos pocsolyából, amiben már évek óta tanyázol. Miért nem?
Mi kellene, hogy kimozduljunk a saját csapdánkból?
TE magad! Ha felismered a problémát, akkor a legjobb úton vagy. Ott már érzékelhető a TE jelenléted, már tudsz változtatni a dolgokon.
A következő lépés a KÖZÖSSÉG. Találkozz, beszélgess, mondd el, hallgasd meg, szerezz ismereteket a problémádról, kérj segítséget. Ne maradj egyedül a gondjaiddal, oszd meg valakivel, hallgass meg másokat is – sokkal könnyebb lesz. Hiába várod, hogy majd úgyis észreveszik, majd úgyis rákérdeznek. Nem fognak. A többség biztosan nem.
Ha megvagy TE, megvan a KÖZÖSSÉG, akkor legyen napi RUTIN is, aminek szerves része vagy te és a pozitív gondolataid! Időgazdálkodás – érdemes rákeresni a neten, rengeteg hasznos ötletet és trükköt lehet találni.
Hogyan is?
Egy biztos: a megoldás benned van! Elolvashatsz temérdek okosságot arról, hogyan éld másképp az életed, hogyan rendszerezd a dolgaidat, ha utána ez elfelejtődik és nem csinálod meg. Kitartás és munka – ez működik csak. Szabadulj meg a felesleges, negatív gondolatoktól, így adva helyet a pozitív érzéseknek és csináld! Ha megvagy TE, jöhet a KÖZÖSSÉG.
A FLOWers Életmód Műhely rengeteg lehetőséget kínál arra, hogy önmagaddal foglalkozz, új embereket ismerj meg, olyanokat, akik ugyanazt szeretnék, amit TE: egy békésebb, nyugodtabb irányba fordulni az élet hullámzó tengerén. A szörfdeszkánkkal.
